Mal 2,1–9 és 2Kor 3,1–3 (ÚSZ) „Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira" (3). Mai szakaszunk hátterében a Pál apostolt ért támadások állnak. Korinthusban ugyanis megjelentek olyan álapostolok, akik ajánlóleveleik bemutatásával próbálták Pál tekintélyét csorbítani. Ezért írja az apostol, hogy a gyülekezet puszta léte a bizonyítéka a közöttük végzett, Isten Lelke által megáldott szolgálatnak, ezért nincs szükség semmilyen más ajánlólevélre. Mai igénk meghatározó kérdése tehát így hangzik: Mi kinek a levele vagyunk? Bizonyára megjelennek emlékeinkben egykori és jelenlegi családtagok, lelkipásztorok, olyan emberek, akiknek hite által a mi hitünk is épült. De számot kell vetnünk azzal is, hogy a mi hitünk gyümölcsei által vajon épülnek-e a körülöttünk élők? A Szentlélek ma is munkálkodik!
Fohász: Kegyelmes mennyei Atyám! Hálát adok Neked azokért a kedves szeretteimért, lelkészeimért, barátaimért, akik tanítgattak és neveltek, köszönöm, ha ezt még a mai napig tehetik. Kérlek azért, hogy ne csak tanítványod lehessek, de magam is részt vállalhassak mások tanítvánnyá tételében a Te Lelked által. Ámen.