Jóel 4 és 2Kor 1,23–2,4 (ÚSZ) „Hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok" (4). A korinthusiak nagyon fontosak Pál számára. Szeretettel sokat fáradozott értük. De rossz hírek érkeztek a gyülekezetről, melyek elszomorították, csalódást okoztak neki. Tudjuk, mit érezhetett az apostol, hiszen saját életünkből is van tapasztalatunk: minél közelebb áll valaki hozzánk, annál jobban fáj hűtlensége, szembefordulása, elidegenedése. De az apostol nem szomorúsággal akar visszamenni hozzájuk, hanem hálás akar lenni értük. A gyülekezettől azt várja Pál, hogyha meg is szomorították őt, immár oszlassák el a bánatát. Tanuljuk meg, hogy Isten nem bántásra, nem szomorúságra, gáncsoskodásra, hanem örömre rendelt minket egymás mellé. Erre törekedjünk!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy erőt adtál munkánk, feladataink végzéséhez, békességet adtál harcainkban, vigasztalást szomorúságunkban. Adj tisztánlátást, hogy saját hibáinkat is észrevegyük, megvalljuk, és kegyelmedet ezekre is elfogadjuk! Ámen.