Ez 12,1–20 és Lk 13,1–5 (ÚSZ) „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük" (2)? A magyar népmesék egyik nagy tanulsága: Jótett helyébe jót várj! A modern ember cinizmusa erre azt mondja: Jótett helyébe jót sose várj! Kinek van hát igaza? Ha a lemészárolt galileaiak nem voltak bűnösebbek a többi galileainál, mégis áldozatokká válhattak, talán igaz az, hogy kár jónak lenni egy bűnös nemzedékben. Jézus ebben a kérdésben is tiszta képet nyújt. A fókuszt arról a kérdésről, hogy van-e bármi jó cselekedetnek értelme, a megtérésre irányítja. A megtérés ugyanis teljesen más értelmezési keretbe helyezi a dolgokat. Ami eddig matematika volt: jóért jót várok, az mostantól etika lesz: cselekszem a jót, mert „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20).
Fohász: Krisztusom, könyörülj rajtam, mert földi igazságokat keresek a Te mennyei igazságod helyett, és elkeseredem, ha azt látom, a bűnösnek megy jól a sora, a Te követőid pedig csupa nyomorúságot látnak. Emeld tekintetemet ilyenkor magasra, Tehozzád! Ámen.