Az ÉlesztŐ résztvevői a találkozó első délelőttjén a teremtés rendjéről hallhattak, amihez szorosan kapcsolódik a bűneset is – így a második napon erről szólt a főelőadás. „Nehéz erről jól beszélni, mert őszintének kell lenni és elmondani, hogyan torzult a szexualitás, a munka és a szórakozás az életünkben. Ezzel szembe kell néznünk és meg kell értenünk – de úgy, hogy ne essünk kétségbe” – vezette be gondolatait Lovas András.

Mint mondta, nem éltünk az édeni állapotban, elérhetetlennek és elképzelhetetlennek tűnik, mi Isten terve a világgal: „Az általunk ismert világ soha se volt olyan, mint az »első fejezetben« – de akkor honnan van az emberben a vágy arra a harmóniára? Ahogy C. S. Lewis mondta, e történet szerzője minden ember szívébe elrejtette ennek a valóságát, ezért bármennyire is kaotikussá vált az életünk a párkapcsolat, a munka és a szórakozás területein, ott van bennünk a vágy, hogy bárcsak más lenne.”

Bűneset és Isten büntetése

A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! ... Mózes első könyve 3. fejezet

Másik történetbe lépve

A bűneset után valójában a felfordulás kellős közepén élünk, ahol káosz és zuhanás vár ránk. „A bűneset története a mi történetünk, rólunk szól, mert Ádámban és Évában jelen volt az egész emberiség és az ő esetük játszódik le újra és újra az életünkben” – foglalta össze a lelkipásztor. A bűneset azonban azért történhetett meg, mert megkaptuk a választás szabadságát, amivel nem éltünk jól. Ezt jól példázza, hogy a Biblia két fát említ az édenkertből: a kiapadhatatlan forrást szimbolizáló élet fáját, illetve a jó és a rossz tudásának fáját, mely jelképezi, hogy nem az emberé a végső döntés arról, mi jó és mi rossz – amikor erről a fáról evett, a saját törvényét választotta.

„Az ember képmásként alárendelve, az Istentől való dicsőséges függésben élt – szabadon – emlékeztetett Lovas András. – Úgy formált meg bennünket, hogy az élet végső, nagy döntése ne nálunk legyen, de teremtettségünkben a választás is benne volt. Ahol nincs választás, ott nincs szeretet, csak automatizmus.” Ahogy az előző esti áhítaton is elhangzott, Isten arra teremtette az embert, hogy őrá tekintsen, mert, ha így él, „felegyenesedett módon él” – de ebből kilépve a szívébe írt imádatot más felé fordítja. „Ha nem Isten felől tekintünk a dolgokra, a teremtett világ más részétől ragadjuk meg céljainkat, ilyenkor pedig elgörbül az ember – ez az ego története” – hangsúlyozta az előadó.

A megromlott kapcsolat homályossá teszi a képmás-létet és bár megmarad a férfi és a nő viszonya, torzul kapcsolatuk; bár megmarad a munka, torzul a cél; és bár megmarad a pihenés ritmusa, a szórakozás válik a céllá.

Nézz fel!

Férfi és nő kapcsolata az identitásunk legmélyebb formája, de a bűneset következménye, hogy a nő már nem Isten felé fordul, hanem a férfi felé hajol. „Identitását, lénye értelmét nem Istenben, hanem a férfiban véli megtalálni. Ebből a helyzetből az a kiút, ha meglátja teremtettségét és újra felegyenesedve tekint fölfelé” – hívta fel a figyelmet Lovas András, majd Jákób, Lea és Ráhel történetével illusztrálta az eltorzult függőségi viszonyt.

A férfi „görbülete” ezzel párhuzamosan, hogy a teremtettségbeli kezdeményezés és irányadás az ego történetében a hatalom és a pénz hajszolásává vált. „Ebben a történetben a férfi és a nő kapcsolata elszemélytelenedik, tárgyiasodik és úgy tekintünk rá, mint ami kifejezhető ár-érték arányban” – mondta a lelkész. Eközben mégis az a világ üzenete, hogy az ember szabad és bármit megtehet. Ebből a kiút az, ha Krisztus alászálló jelenlétében belépünk gyógyító szeretetébe és tudatosan Isten felé fordulunk. „Minden bálványimádásra ez a megoldás: Isten jelenlétében élni, elfordulni attól, ami felé görbülünk, az Úrra tekinteni és azt mondani: legyen meg a Te akaratod” – foglalta össze Lovas András.

Nem itt van a vége

„Rászorulunk Istenre és ő elrejtette bennünk, hogy erre emlékezve rászoruljunk egymásra is” – emlékeztetett a lelkész, de azt is hozzátette, ez átalakult mára, és ahhoz, hogy rájöjjünk, önmagunk rabjai vagyunk, szembesülnünk kell ezzel. Ahogy azzal is, hogy a munka gyümölcstelenné lett, jelen van benne a beteljesületlenség és a frusztráció. A valóság az, hogy az ipari forradalom után sokszor csak egy-egy szeletét végezzük egy munkafolyamatnak és az is, hogy egy munkahely sem lesz tökéletes – ugyanakkor a munka is képes bálvánnyá válni és arra sarkalni, hogy szerezzünk minél több pénzt, hírnevet vagy hatalmat. Így lesz rabszolgasággá. Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon munkánkkal Jézust szolgáljuk? Bár nem kell, hogy „keresztyén” munkát végezzünk a szolgálathoz, de minden munka belefér? „Krisztus követésének ára van” – hangsúlyozta Lovas András.

Ez az ár megjelenik a szórakozásban is, ami egyszerre torzult a munkával. Már nem hálával élvezzük a másik ember munkájának gyümölcsét, hanem mindenre azonnal vágyunk, az élményeket fogyasztjuk, nem a javakat. „A világ kitárult és soha sem látott lehetőségek is elérhetők, ami azt jelenti, mindent ki kell próbálni, nem maradhatok ki vagy le – és közben eltelik az élet” – folytatta a lelkipásztor. Mint mondta, a szórakozásba menekülünk az elől, ami unalmas, értelmetlen, elviselhetetlen vagy fájdalmas. „Kergetjük az élményeket, ami egyre több sebet okoz nekünk és másoknak is, egyre többre van szükségünk belőle és egyre nagyobb űrt hagy maga után” – magyarázta. Így lesz a munka és a szórakozás ritmusából rabság. „Ennek a résznek ez lenne a vége, de csak a Biblia 3. fejezeténél tartunk és hátra van még több ezer oldal – zárta csütörtöki gondolatait Lovas András. – Ezek az oldalak a megváltásról és a helyreállításról szólnak, mert ez Isten terve – aminek a vége az új teremtés.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Nagy Emese, Szarvas László

Isten színre lép

Mit jelent az, hogy férfi és nő? Hogyan kellene élnünk? Mit higgyünk: amit a környezetünk vall vagy amire Isten hív el? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések megválaszolásában segített Lovas András, a Gazdagréti Református Egyházközség lelkipásztora az ÉlesztŐ résztvevőinek. Első előadásában a képmás-lét és az ego történetének ütközéséről beszélt.