Az igehirdetőnk elmondta magáról, hogy vallásos szülők gyermekeként nőtt fel. Bár fontos volt a családjában a vallás, járt templomba, hittanórára, valahogyan mégsem volt tapasztalható Isten jelenléte a családban. 18 éves korában meghalt az édesapja, s arra a gondolatra jutott, ha létezik is Isten, nem szereti, mert azt vette el tőle, aki a legfontosabb volt számára az életében. Ennek hatására elmaradt a templomból. Jött a keresés időszaka. Először a barátokkal, a szórakozásban, az italozásban próbálta az örömét megtalálni, de nem lelte meg. Elhatározta, hogy tudatosan megkeresi az igazságot, s elkezdett filozófia könyveket olvasni. Minél többet olvasot, annál jobban összezavarodott. Húsz éves korára egy depressziós, életunt ember vált belőle, aki nem igazán látott sok értelmet az életében.

Csatlakozott a Krisnásokhoz, sokat meditált, elmélkedett. Azt tanították, hogy az ember szíve mélyén ott lakik az Isten, akit Buddhának hívnak és a megvilágosodásra akkor kerül sor, amikor az ember találkozik ezzel az istennel a szíve mélyén. Egyszer a meditáció közben olyan képet látott maga előtt, mintha egy nagyon sötét mély lyukba pillantott volna bele, aminek nincsen alja, csak nagyon nagy sötét mélysége. Megrémítette, hogy ez van a szíve mélyén. Elkezdte tanulmányozni a taoizmust, megismerkedett a karatéval, de itt sem talált a lelkének békességet.

Egyre jobban érdekelte, hogy mi lesz az emberrel a halál után, ezért csatlakozott egy ezoterikus körhöz, akikkel halottakat idézett és asztaltáncoltató szeánszokon vett részt. Bár működtek ebben bizonyos erők, de egyre mélyebbre került. Egyre több rémálma volt és egyre nyomasztóbb lelki állapotba került.

Ekkor találkozott egy középiskolai barátjával, aki azt mondta, hogy ő megtalálta az igazságot. Kíváncsian kérdezte, hogy mi az igazság mire a barátja azt felelte: az igazság nem egy filozófia, hanem egy személy és úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Erre csak egyet legyintett, és azt mondta: én ezen már rég túl vagyok, gyerekkoromban én is keresztyén voltam, de rájöttem, hogy a keresztyénség az egy hazugság.

Azonban amikor látta barátjának megváltozott életét, elkezdett érdeklődni. Olyan örömet látott benne, amit nem látott másokban, s főleg nem magában. Kapott egy Bibliát, amit el kezdett olvasni. Amikor Jézus keresztre feszítésének a történetét olvasta, nagyon szívére nehezedett az emberi gonoszság. Hogyan lehettek ilyen gonoszok, hogy megölik Jézust? Akkor egy hangot hallott, egyetlen szót: miattad. Ez úgy összetörte, hogy elkezdett sírni és imádságban bocsánatot kért Istentől, hogy annyit lázadt ellene. Hogy másban kereste az igazságot és nem benne. Amikor ez megtörtént, azt tapasztalta, hogy valami nagyon nagy békesség és öröm költözött a szívébe. Olyan öröm, amit nem találunk sem a buddhizmusban, sem a taoizmusban, sem az okkultizmusban, sem a filozófiában. Egyedül Jézus adja meg azt a békességet és azt az örömöt.

Az evangelizációs estékre két történetet hozott, amelyikben négyszemközti beszélgetések hangoznak el Jézussal. Az első nap Nikodémusról volt szó, aki a szanhedrin tagja volt. Ha az emberek arra gondoltak, hogy ki az aki nagyon jól ismeri az Istent, akkor éppen ezekre a farizeusokra gondoltak, hisz ők gyermekkoruk óta arra készültek, hogy Istennek szolgáljanak. Nagy tudású emberek voltak, akik nagyon sokat tudtak Istenről, nagyon sokat beszéltek az Istenről, de mégis csak azt látjuk, hogy itt van ez az ember és valami a szíve mélyén nincs rendben. Lehet, hogy mi is templomba járó emberek vagyunk, akik régóta, talán évtizedek óta templomba járunk. Mi is ismerjük a Bibliát, de lehet, hogy a szívünk mélyén bennünk is vannak kérdések és kétségek. Ugyanúgy mint Nikodémusnak.

Éjszaka megy oda Jézushoz, talán azért mert szégyenli. Mit mondanak majd az emberek, hogy farizeus létére odamegy Jézushoz? Nagyon sok embert húz ez vissza, hogy mit mondanak az emberek. Meghatároz minket, hogy mit mondanak rólunk az emberek? Vagy sokkal fontosabb számunkra, hogy mit mond rólunk Isten?

De lehet az is, hogy azon egyszerű ok miatt ment Jézushoz éjszaka, mert nem tudott elaludni. Amikor az ember nem tud aludni sok gondolat megfordul a fejében. Lehet, hogy így volt Nikodémus is. Ez az ember, aki Izrael tanítója volt, mégis a szíve mélyén elbizonytalanodott. Ha ma lenne az a nap, amikor vége lenne az életemnek, vajon a mennybe kerülnék? Sokan azt mondanák, hogy persze, hiszen jó ember vagyok. Nikodémus is így nyugtathatta magát. Én templomba járó ember vagyok. Én letettem valamit az asztalra. Csak elég ez az üdvösséghez! Attól, hogy valaki jó ember, még nem fog a mennybe jutni. Talán Nikodémus is érezte, hogy ez kevés. Ezért megy oda Jézushoz. Általánosságokkal kezdi, de Jézus közbevág. Nem arra van szükség, hogy általános dolgokról beszélgessünk, most az életedről van szó. Ha nem születsz újonnan nem látod meg a mennyek országát. Ebben az állapotban, amiben most vagy el fogsz kárhozni. Ezt nagyon rossz lehetett hallani Nikodémusnak. Eddig reménykedett abban, hogy vele azért minden rendben van. A pokolba a bűnös emberek kerülnek, akik rabolnak, lopnak, csalnak, paráználkodnak, részegeskednek. De én? És Jézus válaszában az van, hogy Te is. A Biblia azt írja, hogy mindnyájan vétkeztünk, és híjával vagyunk Isten dicsőségének. Senki sem fog az Istenhez kerülni csak azért, mert jó ember. Mindnyájunknak szükségünk van újjászületésre. Nem azért jut valaki a mennyek országába, mert valamit tett, mert jó ember volt, hanem egyedül Jézus érdeméért. Mert a megtérés azt jelenti, hogy föltekintek az értem szenvedő Jézusra és felismerem benne személyes megváltómat. Tudom, hogy csak azért van nekem üdvösségem, mert Jézus meghalt az én bűneimért a kereszten. Semmi más nem számít – mondta többek között igehirdetésében Merényi Zoltán lelkipásztor.

A másik nap a samáriai asszonyról volt szó. Jó látni, hogy Jézushoz jöhet vallásos vezető ember, vagy bűnös életet élő pogány asszony. Lehetünk nagyon közel Jézushoz, gyülekezetben felnövő emberek, vagy lehetünk olyanok, akik Jézustól távol élnek . Mindnyájunkat vár, mert mindenki Isten kegyelmére van rászorulva.

Jézus Jeruzsálembe haladva nem kerüli ki Samáriát ahogy ezt kortársai tették. Elmegy a megvetett városba és szóba áll egy bűnös asszonnyal. Többszörösen is átlép határokat: 1. Samáriaival áll szóba 2. férfi létére nővel beszélget  3. láthatóan bűnöst szólít meg. Jézusnak az ember a fontos, te magad vagy fontos. Bárhonnan jöttél, bármiben éltél, bármilyen közel vagy távol vagy Istentől, bármilyen bűnök vannak az életedben, ő akkor is hozzád jön az ő megmentő szeretetével.

Vajon elgondolkodtunk-e azon, hogy Jézus miért küldi el mind a 12 tanítványt élelemért? Nem lett volna elég kettő? Bizonyára elég lett volna, de ha ez az asszony meglátja, hogy a kútnál egy csomó férfi van, valószínűleg elfutott volna. Azt láthatjuk a történetből, hogy félt az emberektől. Annyi sok sebet kapott már, inkább kerüli az ilyen találkozásokat. Milyen jó, hogy Jézus a mi életünket is látva tudja, hogy hogyan szólíthat meg bennünket.

A beszélgetés fő témája a szomjúság. Nemcsak víz után szomjazunk. Sokszor a lelkünk szomjazik. Szomjazza a szeretetet, az elfogadást, a megbocsájtást, a figyelmet. Isten az, aki be tudja tölteni a lelkünk szomjúságát. Sokan másba keresik lelkük megelégítésének a módját. Ez az asszony a kapcsolatokban. Azt gondolta, ha lesz egy férfi mellette, aki igazán szeretni fogja, akkor nem lesz már szomjas. Sokkal többet várt a kapcsolatoktól, mint amit a kapcsolat adni tud az embernek. Ezért ment tönkre az összes kapcsolata. Mert egyetlen férfi sem adta meg az, amire igazából vágyott. Egy összetört szívű asszony aki megmaradt szomjasnak. Van,  aki a szórakozásba menekül, valaki valamilyen függőségbe, megint más az internetezésbe vagy a tévézésbe, de nem elégítik meg a  szívet. Azt tapasztalják meg, hogy ezek a dolgok nem visznek örömet az életükbe, sőt sokszor még inkább tönkreteszik.

Az asszony a Jézussal való beszélgetés után beszalad a városba, még a korsóját is otthagyja és elkezdi híresztelni, hogy megtalálta a messiást. Egy olyan ember, aki azelőtt kerülte az embereket, akit bántott az, hogy mások mit mondanak róla, most ez az asszony megy, hogy hirdesse az evangéliumot. Isten megváltoztatta az ő életét. Ez a csoda és ezt a csodát akarja a mi életünkben is véghezvinni Jézus. Jézus ezt mondta: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondja: annak bensejéből élő víz folyamai ömlenek.”Jézus ma is hívja a szomjazókat és akik hozzá jönnek azokat ő megelégíti - ezekkel a gondolatokkal fejezte be az evangelizációs alkalmat Merényi Zoltán lelkipásztor.

Az evangelizációs alkalom következő két napjára az evangélikus templomban került sor. Az első nap Fraňo, a gyermekmisszió igazgatója szólt Isten jóságáról a 34. Zsoltár alapján:„Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr!” címmel, második nap pedig „Közel és mégis távol” olyan emberekről, akik noha Jézus közelében voltak, mégis nagyon távol voltak az Isten országától.

Az igehirdetések meghallgathatók az Ipolysági Református Egyházközség holnapján: www.ipolysag.reformatus.sk

Izsmán Jónás