Konferencia résztvevőit Szénási Szilárd, a Komáromi Református Egyházmegye esperese köszöntötte, majd az alkalmat Szénási Lilla dékánhelyettes nyitotta meg, egyúttal a jelenlévők figyelmébe ajánlva Siba Balázs Hétfőtől szombatig című könyvét.

A konferencia Fodorné dr. Ablonczy Margit Átadható-e a hit? – Transzgenerációs spiritualitás című előadásával kezdődött. Az alapinformációkból kiderült, hogy a transzgenerációs lélekkutatással Freud, Jung, Szondi Lipót, valamint Böszörményi-Nagy Iván foglalkoztak.

A geneogram – nem azonos a családfával – az aktuális nemzedék számára mutatja meg, hogy mit is kezdjen a családtagjaival, mit kapott az ősöktől, mije van és mit ad tovább a saját utódainak. Az ősök reménységet jelentenek a jövő nemzedék számára, nem pedig terhet.

Az előadó biblikus szemszögből is rámutatott a családtörténet jelentőségére, hiszen már az Úr Jézus is kereste az ősöket. A hallgatóság megtudta, hogy a nem feldolgozott terhet mindenki cipeli magával és adja tovább. Ha valaki felkeresi a lelkipásztorát, az illető az egész családot „hozza magával” – egy ember vétke kihat az egész családra. Ám nem kell búbánatba merülni, mert Isten kegyelme, működési területe ezer nemzedékre is kihat, így mindenkinek van lehetősége javítani – az ősök által elrontott – családi kapcsolatain, csak meg kell tenni az első lépést.

Az előadás második felében a lelkipásztor felelősségéről is szó esett, hiszen ő AZ, AKI találkozik a családtagokkal, jelen van örömükben, bánatukban. A családban betöltött szerepekre fel kell készülni – házastárssá majd szülővé válásra úgyszintén, mint a nagyszülői feladatokra. A jegyesoktatás, a keresztelő előtti beszélgetések különösen értékes beszélgetési témákat hordoznak magukban. A hitre nevelés terén 10 éves korig van jó lehetőség, itt különösen a szülő példája értékes: a gyermek észreveszi, ahogyan a szülő megéli a hitét, hiszen egy nálánál hatalmasabbhoz imádkozik. Ezt látva a gyermek is fogja keresni Istent.

A következő előadó Siba Balázs a Munka és imádság ritmusa életünkben című előadással készült az alkalomra. A település – város, falu – közepén álló torony az idő múlásának jelzésére szolgált. A toronyóra és a harang mutatta, hogyan is kellene működnie a napi ritmusnak. A Szentírásban is számtalan helyen fordul elő az idő múlása, vagy az erre történő utalás.

Mintegy történelmi összefoglalóként elhangzott, hogy az első mechanikus órák a 14. században alakultak ki azzal a céllal, hogy a szerzetesek tudják: mikor van az imádság ideje, és mikor a munkáé. Régóta nagy feladatot jelent megtalálni a munka – imádság – szabadidő közti harmóniát, megfelelő ritmust. A protestantizmusban a munkahely a lelki növekedés, a protestáns kegyesség gyakorlásának, a Krisztus-kapcsolat megélésének a helye. Nap nap után új lehetőség adódik ennek gyakorlására. Az is elgondolkodtató, hogy pl. az utóbbi félévben ki hogyan formálódott a lelki élet terén. Érdekes eredményre vezet az a megfigyelés is, hogy a negatív érzelmek miként változnak át pozitívvá.

A konferencia második felében Szabóné László Lilla is gyakorlati témáról tartott előadást, Lelki formálódás és lelki növekedés a gyülekezeti munkában címmel.

Rm 8,29–30 alapján az eleve elrendelés, megigazulás és Isten általi megdicsőítésről a protestantizmus kialakulásakor 150 – 200 éves vita folyt őseink között. Növekedésre vagyunk teremtve. Van kezdő- és végpont. Ami pedig a kettő között van, azt a folyamatot Isten végzi, és ebben mindenkinek személyes felelőssége van. Keresztyén életünk folyamatos hullámzásból áll. Üdvrendünk megfogalmazása – a hármas út – a 3. században alakult ki: Bűnbánaton keresztül teljesen letesszük emberi létünket, Istenhez megyünk és Rá vagyunk utalva.

Az előadó különféle ábrákkal mutatott rá lelki fejlődésünkre, annak hullámvonalára, melynek lényege: Isten nélkül zűrzavar vesz körül, tehetetlennek érezzük magunkat, kevesebb az életerőnk. Vágyakozunk Isten közelségére, bűnbánatot gyakorlunk, mindent leteszünk Isten elé, Rá hagyatkozunk, saját gyengeségeinket átöleljük, szeretettel gondolunk rájuk.

Ezután pedig Isten iránti hálánkból bizalom és öröm adódik, bízva az isteni megbocsátásban, rendeződik a Vele való kapcsolatunk. Ebből adódik a megváltottságunk, és Isten kegyelme által éltet, majd a végén „pneumatikos”-ok leszünk, vagyis a pneumatikus lét átjárja lényünket. Az élet fogantatással kezdődik, majd hitben való növekedéssel folytatódik Isten munkálkodásával életünkben.

Az alkalmat Thoma László Isten dicsőítése könnyen és komolyan című előadása zárta, amelynek bevezetőjében a dicsőítés fogalmát járta körül. Isten jelenléte és hívása része a dicsőítésnek, de ne feledjük: Élő Istent nem lehet megidézni, a növekedést csakis MAGA ISTEN adja. A dicsőítés, imádat „nem Isten jelenlétéről szól, nem formákról, hanem: lelkület, megváltozott jóhozzáállás, kapcsolat (Jn 4,21–24), ajándék (Róm 5,5).

A dicsőítésen keresztül Isten változást hoz, jelenlétén keresztül formál a Szentlélek által. A dicsőítés valósághoz kapcsolt, hiszen Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak én általam. (Jn 14,6)

Az előadások után élénk, a gyakorlatban is hasznos témákat érintő beszélgetés alakult ki a hallgatóság és előadók között.

A napot Gonda László Németh Géza szolgálata – Misszió kereten kívül című könyvének bemutatója zárta, amelyre a Calvin János Teológiai Akadémia könyvtárában került sor.

Fazekas István a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora köszöntő gondolatai után Gregor Bernadett Jászai Mari-díjas színművésznő Németh Géza válogatott verseit olvasta fel. Ezt követően Gonda László egyetemi docens, a könyv szerzője ismertette a „Németh Géza református lelkész hagyatékának feldolgozása és emlékének megőrzése” kutatási projektet.

Majd Kóczián Viktória tudományos munkatárs – kinek jelentős szerepe volt a könyv összeállításában – olvasta fel „Németh Géza szolgálata a menekültek között” című tanulmányát.

A tudományos rész után Fazekas István által irányított Németh Géza hatásáról szóló pódiumbeszélgetésre került sor. A hajdani lelkipásztor fiai beszéltek édesapjukról, mint emberről, és elmondták, hogyan élte meg a család azt az időszakot, amikor a családfőről levették a palástot és polgári foglalkozást kellet választania, hogy eltarthassa családját. Szóba jött Németh Géza köztiszteletben álló személyisége is. Majd a hallgatóság soraiból is elhangzott egy megható történet arról az időszakról, amikor Németh Géza a menekültekkel foglalkozott. A személyes példa egy romániai menekült család megsegítéséről szólt. Az alkalom a könyv dedikálásával fejeződött be.

Szöveg: Fritz Beke Éva

Képek: Erdélyi Zoltán, Fritz Beke Éva