Ki lehet presbiter?

2013. március 20., szerda

Egyházközségeinkben már az idén általános tisztújításra kerül sor, más szavakkal újra presbitereket választunk. A választások előtt és a választások alatt is sokszor hangzik majd egy és ugyan az a kérdés: Ki lehet presbiter? 

A presbiteri tisztség feltételeinek a bibliai alapjai vannak. Pál apostol a következőket írja a gyülekezet véneiről, vagyis presbitereiről: legyen „feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolható kicsapongással és nem engedetlenek” és „legyenek mértékletesek, tisztességesek, és józanok, a hitben, a szeretetben, és az állhatatosságban egészségesek”.

Kálvin János azt írja az Institutiojában a presbiterekről, „hogy csak olyanokat kell megválasztani, akik a tudományukban józanok, tiszta életűek és semmiféle olyan hibában nem leledzenek, ami őket tekintélyüktől megfosztaná és tisztségüknek is gyalázatára lehetne. Presbiter lehet a gyülekezet minden derék, istenfélő és igazságos tagja, aki az istentiszteleten rendszeresen részt vesz és az úrvacsorával rendszeresen él, aki az egyház érdekében tevékenykedik, aki az egyház rendtartásait és határozatait tiszteletben tartja és tiszteletre méltó családi életet él.”  

Egyházunk is ezekre a követelményekre alapozva szabja meg, hogy ki lehet presbiter: „Presbiterré választható az egyházközség minden tagja, aki 21. életévét betöltötte, az érvényes választói névjegyzék szerint választó és választható, minden tekintetben feddhetetlen életet folytat, hű¬ségesen teljesíti egyháztagsági és polgári kötelességét, s így a presbiteri tisztségre jó „bizonysága van”(Ap. Csel 6.3)”                

A presbiter

  • A presbiter egyházközségi tisztviselő, aki az egyházközség lelki és anyagi ügyeinek intézésében közreműködik. Életét a Krisztus és az Ő anyaszentegyháza szolgálatára szenteli.
  • Példaértékű lelki életet él, a Szentírást szorgalmasan tanulmányozza és magánéletében is példát mutat felebarátainak.
  • A presbiter rendezett családi életet él. Világi foglalkozásában is tisztességgel és hűséggel helytáll, hiszen presbiteri tisztjéből kifolyólag a világ előtt is gyülekezetét, Isten egyházát képviseli.
  • A gyülekezet dolgait saját ügyeként kezeli. Ezért ahol áldozni kell, kész szívvel adakozik.
  • Az egyház vezetői felé, lelkésze, tanítója és presbitériuma iránt testvéri szeretettel és bizalommal viseltetik, azok intéseit, dorgálását nem daccal, hanem az Isten igéje iránti alázattal fogadja.
  • Egyháza ügyeit világi hatóság előtt is úgy védi és szolgálja, mint saját érdekeit. 
  • Egyházi törvényeinket ismeri, megtartja és másokkal is megtartatja.
  • Jó presbiter csak az lehet, aki magát és felebarátait igaz hittel és szeretettel akarja Istenhez vezetni.

A presbiter gyülekezeti munkaterülete és kötelességei

  • A presbiter gondozza, vezesse és védje a gyülekezetet.
  • Legyen gondja arra, hogy a gyülekezet minden tagja rendesen és az evangéliumhoz hűen viselkedjen hitvallásában és életvitelében.
  • Hűségesen látogassa a gyülekezet tagjait, Isten igéjével vigasztalva, intve és tanítva őket.
  • Isten házának szolgájaként ügyeljen arra, hogy minden jó rendben és békes¬ségben történjék.
  • A hit és a lelkipásztori munka tisztasága megőrzésén is munkálkodnia kell. Ennek érdekében semmiféle idegen tanítást nem szabad megengednie, a gyülekezetet pedig minden tekintetben építenie kell. Hogy ezt a kötelességét gyakorolhassa, ismernie kell a Szentírást és hitvallásainkat: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.
  • A presbiter családjával együtt szorgalmasan látogatja az istentiszteleteket. Ügyel arra, hogy gyermekei és unokái az Istennel való közösséget ápolják és gyakorolják. Az úrvacsorában minden alkalommal részt vesz.
  • Gondot visel a gyülekezet gyermekeinek és fiataljainak istenfélelemben és a keresztyén erkölcs szellemében való nevelésére. Arra törekszik, hogy a gyermekekből anyaszentegyházunk templomba járó, hűséges, buzgó és áldozatkész felnőttei váljanak.
  • Testvéri módon kell együttműködnie presbitertársaival, a terhek és a feladatok egyenlő elosztásával meg kell előznie az alá és fölérendeltség kialakulásának veszélyét. Egymás iránt felelősséget kell vállalniuk és indokolt esetben gyakorolni, illetve elfogadni a testvéri feddést.
  • Következetesen kell kiállnia a közös döntések megvalósítása mellett. A nehéz döntések elől sem gyávaságból, sem képmutatásból nem futamodhat meg. Amit jónak vél, vallja bátran!
  • Gondoskodniuk kell arról, hogy a lelkipásztornak elegendő ideje és anyagi lehetősége legyen munkája jó végzéséhez. Baráti tanáccsal és útbaigazítással segítsék szolgálatát. Ezért kísérjék figyelemmel igehirdetői, lelkigondozói és hitoktatói működését.
  • Igehirdetés tekintetében a presbiterek a következő szempontokra ügyeljenek: elég változatos-e a textusok felvétele, az „Isten teljes akarata“ (Ap. Csel   20,27.) kiderül-e az igehirdetésből?; van-e oktatás, biztatás, vigasztalás és feddés a prédikációban?; megérti-e a gyülekezet minden egyes prédikációból, hogy Isten kicsoda kíván lenni a számára?; Szóba kerülnek-e a gyülekezet aktuális nehézségei és bűnei?; felelősséggel magyarázza-e a lelkész az igét?" 
  • Ha úgy érzi, hogy életében, munkájában és presbiteri szolgálatában egyes kérdések meghaladják erejét, teljes bizalommal a lelkipásztorához fordul segítségért.
  • A presbiternek pontosan és rendesen kell megjelennie a presbiteri gyűléseken és a tanácskozásba tevőlegesen, legjobb tudása és meggyőződése szerint kell bekapcsolódnia. Esetleges ellenvéleményét nem rejtheti véka alá, hanem a segítés szándékával kell kimondania.
  • Magatartása legyen őszinte és higgadt, a fegyelmezetlenség ugyanis méltatlan önmagához és a gyűlés komolyságához. Ha a gyűlésen vita vagy személyeskedés merül fel, a presbiter kötelessége figyelmeztetni a heveskedőket.
  • Tudjon a többség véleménye előtt meghajolni. Ha véleményével kisebbségben maradna, nem viselkedhet sértődötten és nem lehet pártoskodó, viszályt keltő.
  • A presbiter ne legyen pártos! Nem a pap, vagy a nép pártján áll, hanem mindig a gyülekezet pártján, viszont ha kell, a gyülekezettel szemben mindig Krisztus pártján álljon!
  • Az egyház gazdasági ügyeiben megfontoltan és felelősséggel jár el. Az egyház vagyonát Isten és a gyülekezet szent tulajdonaként kezeli. Tudjon imádkozni is az egyház javainak gyarapodásáért. Ugyanakkor jó célok érdekében és a gyülekezet számára fontos - akár költséges - ügyekben, bátran lépjen és döntéseiből ne hagyja ki Isten segítő kegyelmét! 
  • Őrködik a vegyes házasságok felett és megkísérli, hogy a vegyes házasságra lépő egyháztag születendő gyermekei vallását illetően az egyházra nézve káros megegyezés kötésétől vissza tartassék, s tapasztalatait a lelkipásztorral közli;

Az ellen a presbiter ellen, aki a közönséges istentiszteletről állandóan elmarad, az úrvacsorával való éléstől vonakodik, a neki kiosztott lelkigondozási munka teljesítését igazolatlanul megtagadja, vagy házassága kötésénél gyermekei vallásos nevelésének ügyében egyházunk rovására jár el, fegyelmi eljárást kell indítani.

Azt a presbitert, aki választójogosultságát elvesztette, továbbá, aki a presbitériumnak három egymásután következő gyűlésén nem jelent meg és elmaradását a presbitérium határozatának kézbesítésétől számított 15 nap alatt sem igazolja, a presbiteri tisztségről lemondottnak kell tekinteni.

A presbitérium azon határozata ellen, amely a presbitert lemondottnak nyilvánítja, az egyházmegyei bírósághoz az érdekelt panasszal élhet.

események továbbiak →

Reformáció 500