Jer 32 és Jn 14,12–14 (ÚSZ) „És amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" (13). Valóban Jézus nevében kérsz? A mai keresztyének alapvető csalódásának forrása az a gondolat, hogy Isten nem hallgatta meg az imádságukat. Természetesen ez a kijelentés nem állja meg helyét. Mégis ott van a szívünkben, gondolatainkban. Jézus azt mondja, hogy az „én nevemben". Mégis, amikor kesergünk, megfogalmazzuk, hogy mennyi jót tettünk Istenért vagy az emberekért. Szóval, kinek a nevében kérünk? A magunk vagy mások érdemeire hivatkozva? Esetleg Jézus nevében? Jézus az, aki miatt meghallgattunk! Ő az, aki beteljesítette Isten akaratát, és megváltotta a világot. Ezért őrá nézve dicsőítsük mennyei Atyánkat, aki már megadott mindent.
Fohász: Mennyei Édesatyánk! Hálát adunk a Te Fiadért, aki miatt mi is a Te gyermekeid lehetünk. Köszönjük, hogy a Te atyai bölcsességed tudja, mire és mikor van szükségünk! Kérünk, segíts naponként Jézus nevében elkérni mindazt, ami egyezik akaratoddal. Ámen.