4Móz 6,1–21 és Róm 8,1–8 (ÓSZ) „Názírsága egész idején az Úrnak legyen szentelve" (8). A názírság Istennek szenteltséget jelentett, és bizonyos külsőségek demonstrálták a vallásos magatartást. A názírokat fogadalom kötelezte arra, hogy nyíratlan hajkoronát viseljenek függetlenül minden esetleges divatváltozástól. Ezeknek a szent embereknek volt egy másik jellegzetes fogadalmuk: semmiféle szeszes italt nem fogyasztottak, sőt még a szőlő gyümölcsét sem. Olyan emberek voltak a názírok, akik születés szerint nem tartoztak a papok vagy léviták közé, és nem szertartások végzésével, hanem magatartásukkal képviselték az Úr ügyét. A názír oda van szentelve az Úrnak, be van avatva egy szent rendtartásba. Szertartásokkal, rítusokkal, bizonyos szokások, hagyományok megtartásával sokkal könnyebb az Urat képviselni, mint a magatartásunkkal. A názír élete – a legjobb értelemben – a magatartásbeli különbséget jelenítette meg. A názáreti názír ebben is életünk útmutatója, aki a magatartásunkat váltja meg, és szabadít fel a legjobb dolgokra!
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy Neked szentelt életet élhetek, és hogy ez a legnagyobb megbecsülés, amit nekem adhatsz. Tudom, hogy nem vagyok szent, és segíts valóban elhinni, hogy miközben mások vétkeivel is szembesülök, nem vagyok méltó a kegyelmedre. De magatartásommal Téged akarlak dicsérni egész életemben. Ámen.