4Móz 19 és Róm 12,1–2 (ÓSZ) „Azután a pap mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de legyen a pap tisztátalan estig" (7). Betegségek, bizonyos testi folyamatok tisztátalanná tevő hatásáról, és az utánuk kötelező tisztulási szertartásokról olvashatunk több helyen Mózes öt könyvében. A tisztátalanság érintés útján másokra is átterjedhetett, akárcsak egy ragályos betegség. A legtöbb esetében elég volt a megtisztuláshoz a tiszta vízzel való mosakodás rituális cselekedete. A megtisztulása után a pap visszatér a táborba. De még akkor is tisztátalan marad estig. Nem lehet egyik pillanatról a másikra elhessegetni azt a tudatot, hogy kik vagyunk önmagunkban a tökéletes ítélet fényében. Az ítélet súlya alatt, amelyet az Úr Jézusnak kellett elviselnie értünk. Ha erre nem gondolnánk, az komolytalan lenne. Hallgassunk a tisztaság és megtisztulás intésére, hiszen ettől függ lelki egészségünk, és hitmegélésünk tisztasága is.
Fohász: Uram, juttasd eszembe ma is Péter nagy kijelentését: ne csak a lábamat, de a kezemet és fejemet is! Önmagamban tisztátalan vagyok, Uram, de benned megtisztulhatok. Ámen.