4Móz 7,48–89 és Róm 8,18–25 (ÓSZ) „Onnan beszélt hozzá" (89). Égőáldozatokat, bűnért való áldozatokat és békeáldozatokat mutattak be a fejedelmek az oltáron. Tisztában voltak az áldozatok közötti különbségekkel. Ismerték az Úr munkájának különböző vonatkozásait, és különbséget tudtak tenni, hogy mikor, miért, és milyen drága áldozatot kell vállalni és bemutatni. A fejezetet befejező vers magában áll. Tömör megfogalmazása ez annak, hogy Mózes az Úrtól kapott – lelkében meghallott – parancsszóra tette, amit tett: a gyülekezet és az istentisztelet érdekében. Aki hallja a hangot, az Úr hangját, az ismeri Isten szeretetének különböző vonatkozásait, és eszerint is cselekszik. Mózes bement a kijelentés sátrába, és hallotta a hangot. Ez mindig Isten különleges embereinek a felfogóképessége: hallják a hangot, és aszerint cselekszenek.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, szeretném megismerni értem vállalt áldozatod legkülönbözőbb formáit, hogy hálát tudjak adni azért a sokféle kegyelemért, amelyet naponta tapasztalok. Kérlek, segíts a különbségtételben, és adj nyitott szívet, fület, hogy meghalljam hangodat! Ámen.