Zsolt 119,49–88 és Ef 6,1–4 (ÓSZ) „Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat" (66). A zsoltáros ebben a szakaszban szomjas szívvel kéri Istent, hogy tanítsa őt, mert többre vágyik. Nem elégszik meg Isten és Igéje felszínes ismeretével, hanem az Írás mélyére szeretne látni. Sőt, Isten tanításán keresztül akarja megismerni az életet és önmagát. A zsoltáros rádöbbent arra, hogy nem ért az élethez, nem elég a saját tudására és tapasztalataira támaszkodnia, mert így könnyen elakad az élete. Mi, önmagunkban kevesek vagyunk – ennek a felismerése az alázat. Nagy szükség van ma is arra, hogy félelem nélkül elismerd: én, magam kevés vagyok. Aztán kimond: ezért az Úrhoz fordulok, csak ő tud megoldást adni.
Fohász: Uram, annyiszor kudarcot vallottam a saját életemmel! Elismerem, Rád van szükségem, kérlek, könyörülj rajtam, kezdj velem újat a Te akaratod szerint! Ámen.