Bír 17 és Jn 7,31–36 (ÓSZ) „Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett" (6). Az ókorban a király a stabilitás jelképe volt. Nemcsak politikailag tartotta egyben az országot, hanem egységet hozott az élet minden területén. A bírák korában viszont még nem volt teljesen egységes Izráel vallási tekintetben sem. Törzsenként változtak a szokások, istentiszteleti formák. Míká például bálványszoborral imádta Istent. Nem idegen istent imádott, mégis bálványimádás volt a bűne, hiszen kiábrázolta Izráel Istenét. Hála Istennek, hogy ma elérhető számunkra az ő tiszteletének tiszta formája! Elmehetünk Isten templomába, ahol igéjét hirdetik. Kezünkbe vehetjük az írott igét, és közvetlenül olvashatjuk Isten szavát. Közösségben imádhatjuk őt a megfelelő módon. Éljünk hát a rendelkezésre álló istentiszteleti formákkal, és imádjuk Istenünket a helyes módon!
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy kijelented magad nekem, és azokat a formákat is, amelyekben tisztelhetlek. Kérlek, fogadd szívesen közeledésemet mind a napi elcsendesedésem, mind a közösségi istentiszteletbe való becsatlakozásom során, hogy ezek találkozók legyenek Veled. Szólj, Uram! Ámen.