Bír 15,9–20 és Jn 7,11–13 (ÓSZ) „Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehíben van, és víz fakadt belőle" (19). Miután Sámson újabb csapást mért a filiszteusokra, megszomjazott. Mivel azonban nem talált forrást, az Úrhoz kiáltott segítségért. Isten pedig meghallgatta őt, és vizet fakasztott a mélyedésből. Ez a jelenet a szabadítás gondolatkörében a következőt jelenti: miután Isten szabadulást hozott népének választott szabadítóján keresztül, szolgáját szabadította meg a gyötrő vízhiánytól. Istennek nemcsak az ő tervére van gondja, hanem mindazokra, akik annak részesei. Nemcsak a tökéletes szabadítást végezte el Fiában, hogy minket megszabadítson, hanem Jézusról is gondoskodott, és feltámasztotta, majd magához emelte őt a mennybe. Ugyanígy rólunk is gondot visel, miközben az ő útján járunk.
Fohász: Megtartó Istenünk, köszönjük, hogy nemcsak üdvösségünket készítetted elő, hanem testi-lelki szükségleteinkről is gondoskodsz. Bocsásd meg, valamennyiszer természetesnek gondoljuk életkörülményeinket, egészségünket vagy szeretteinket. Kérünk, add meg továbbra is mindazt, amire igazán szükségünk van. Ha pedig azon felül megajándékozol, hálás szívvel fogadjuk. Ámen.