Bír 10 és Jn 6,28–34 (ÓSZ) „Nem szabadítalak meg többé benneteket" (13)! Kemény ítéletet mond népe fölött az Úr. Miután sokadjára tér el tőle, hogy más isteneket kövessen, Izráel Istene úgy dönt, nem segít többé népén. A rossz helyzet, amibe kerültek, korábbi bűnük következménye. Isten sértett félként magára akarja hagyni az őt elhagyókat. Amikor azonban a nép valódi bűnbánatot gyakorol, és eltávolítja a bálványokat, Isten megenyhül. Bár jogosan érné népét ítélet, iránta való szeretete mégis felülemelkedik. A mi Istenünk ugyanis – bár szereti az igazságot, és követeli a neki járó imádatot – kegyelmes Úr. Nem tartja számon, hányszor vétettünk ellene, ha utána bűnbánattal visszatérünk hozzá. Ez persze nem engedély arra, hogy újra elszakadjunk tőle, hanem lehetőség, hogy ma még hazatérhetünk kegyelmes Atyánkhoz, aki kész megbocsátani.
Fohász: Jó Atyánk, köszönjük, hogy „te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy" (Jón 4,2). Köszönjük, hogy még nem mondtad ki az ítélet szavait a világ fölött, hanem arra vársz, hogy minél többen megismerjék kegyelmességedet, és Hozzád térjenek. Segíts, hogy megmaradjunk irgalmadban, amelyet Fiadban szereztél meg számunkra. Ámen.