1Krón 23 és Zsid 8,6–13 (ÚSZ) „De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr" (10). Onnantól kezdve, hogy Isten szivárványt fest az égre, majd az ősatyákat is bevonja a tervébe, és újra meg újra megpróbálja népével, ez nem csupán a foltozgatás, hanem az elköteleződés újabb fonala. Jele is lesz: a kereszt. Fényes nappal szénfekete lesz az ég. Koszt és leveleket sodor a szél. Reng a föld. Robajlik az ég. És mint minden addigi szövetségkötésnél, ott a szétszaggatott test, a megtört kenyér. Isten sem akarja ezt, csak megengedi. Mondhatnánk: de hiszen ez öngyilkos szeretet! Igen, minden valódi szeretet öngyilkos szeretet. Ha egyszer belépsz az Isten magát öngyilkosan szétszakító szeretetébe: százszor is, ezerszer is elronthatod. Csak ne kezdj el magyarázkodni, hiszen a vesédig, a szívedig lát. Csak fogadd el és éld, amikor kezedbe adja az érintésétől langyos kenyeret: edd nyugodtan, az én testem. Az élet kenyere. A szövetség garanciája.
Fohász: Ha egy pillanatra elveszítelek, Uram, és úgy érzem, nem vagy itt, tudom, csak magamat csapom be. Ilyenkor elég a szívdobogásomra vagy a lélegzetemre figyelni, és engedni, hogy betölts jelek által, ígéretek által, szereteted megérett titkaival. Ámen.