2Móz 17 és Fil 4,10–23 (ÚSZ) „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem" (13). Ez a „mindenre" azt jelenti Pál esetében, hogy az élet által produkált nagy kilengések: a bővelkedés és nélkülözés, az éhezés és jóllakás között van valaki, aki megtartja őt középen. Krisztus. Tehát ez a „mindenre van erőm" nem emberi dicsekedés a részéről, nem is a felelőtlen flegmaság megnyilvánulása: nekem meg se kottyan, nekem nem árt meg semmi, én mindent el tudok viselni. Nem. Az apostolt Jézus tanította meg helyesen elviselni mindkét állapotot. Megtanulta, hogy ne essen kétségbe, ne sajnálja magát, ne irigykedjen, ne ügyeskedjen és ne csaljon azért, hogy több jusson neki. Tud szűkölködni úgy, hogy szereti Istent, és neki engedelmes. De tud bővelkedni is. Pál apostol tud hálával élni azzal, ha sok adatik neki, és mégsem lesz a rabja. Ez egy hosszú, sőt egy életen át tartó tanulási folyamat. Te kész vagy megtanulni? Hogy mindenre legyen erőd.
Fohász: Segíts meg minket, Atyánk, hogy akaratod szerint tudjunk szűkölködni és bővelkedni is. Úr Jézus Krisztus, kérünk, jelentsen nekünk mindennél többet a Veled való lelki közösség. Erre vágyunk, ezt kívánjuk, mert ha Te velünk vagy, az elég nekünk, mert ettől több nincs, és nem is lehet. Ámen.