2Móz 16,1–15 és Fil 3,15–21 (ÓSZ) „Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat" (9)! Izráel két nagy esemény között vándorol a pusztában. Az Egyiptomból való szabadulás távoli emlék már. A pusztai vándorlás fárasztó rutinja viszont elviselhetetlennek tűnik. A házasság, a gyermeknevelés, a munkahely vagy az időskor fárasztó rutinja felülkerekedni látszik az Úrban való örvendezésen a mi életünkben is. Pusztává lesznek a mindennapok, ahol alapvető hiányokkal kell szembenéznünk: kevés a pénz, kevés a szeretet. A szívek és a szájak, amelyek az Úr magasztalására teremtettek, elégedetlenséggel telnek meg. Isten azonban felfoghatatlan hűséggel fordul hűtlen népe felé. Ha az élet nincs is küzdelmek, hiányok, fájdalmak nélkül, soha ne vágyjunk vissza oda, ahonnan az Úr kihívott és kiszabadított. Ez az élet az, amelyet az Úrtól kaptál, ebben fog beérni az ő tökéletes akarata.
Fohász: Urunk, Istenünk, megvalljuk, hogy bizony, sokszor nem egyszerű élő hittel reménykedni mindabban, amiről Te szólsz, akár a jelenünkre, akár a jövőnkre nézünk. Szabadíts meg, Urunk, bennünket minden kétkedéstől és aggodalmaskodástól! Ámen.