2Móz 34,10–28 és 1Thessz 4,13–18 (ÚSZ) „Mindenkor az Úrral leszünk" (17). Mi, önmagunkat hívőnek nevező emberek is egészen jól elvagyunk a földi élettel. Kényelmesen berendezkedtünk, összkomfortossá tettük és megszoktuk a kereteit, nincs miért elvágyódnunk innen. Már ameddig meg nem ismerjük, vagy legalábbis meg nem ízleljük a másik, a mennyei valóságot! Amíg át nem éljük Isten közelségének csodáját! Amíg az ő bűnbocsánatának, kegyelmének és örökkévaló szeretetének a valóságába bele nem remeg a szívünk! Ne feledjük, hogy mi mennyei polgárok vagyunk. Keresztyén reménységünk alapja, hogy a mennyei Atya házában sok lakóhely van, és Jézus előrement, helyet készített nekünk (Jn 14,2)! A földi halál mindannyiunkat utolér, de az üdvözültek a mennyei otthonban teljes közösségre jutnak Megváltójukkal. Neked is ez a reménységed?
Fohász: Úr Jézus, köszönjük, hogy feltámadásoddal legyőzted a halált. Hálásak vagyunk, hogy a Te közelséged már itt a földi életben elérhető valóság azok számára, akik hisznek Benned. De köszönjük, hogy e földi, látható világon túl is reménykedhetünk a Veled való közösség áldásaiban. Ámen.