2Móz 34,1–9 és 1Thessz 4,9–12 (ÚSZ) „Titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre" (9). A testvérem az az ember, akinek a testében ugyanaz a vér folyik. Ugyanígy – lelki értelemben – testvérem az az ember, akinek a bűneiért szintén Jézus vére hullott, s aki ugyanabba a testbe, Krisztus földi testébe, az anyaszentegyházba tagolódik a keresztség és az élő hit által, mint én. Mi tehát a testvéri szeretet alapja? Az egymásrautaltság érzése? A közös célok és érdekek szövevényes hálózata? A hagyomány és megszokás biztonságos állóvize? Ha közösségünk van Krisztussal, akkor közösségünk van egymással is: így vagyunk Isten gyermekei, s ezáltal egymás testvérei. Ez kapcsol össze minket országhatárokon, nyelveken, kultúrákon túl, és ez tesz minket felelőssé elsősorban a magyarul beszélő, református vallású, velünk egy gyülekezetbe tartozó testvéreink felé! Viszont nem úgy kell együtt lennünk, mint egy zsák kavics, hanem mint egy család tagjai. Mi is így szeretjük Jézus vérén kapott testvéreinket?
Fohász: Hálásan köszönjük Neked, Urunk, hogy kaptunk Tőled testvéreket a hitben. Segíts meg bennünket, kérünk, hogy a gyülekezet közösségében, a hozzánk hasonlóan érző, gondolkodó, beszélő és cselekvő emberek között küzdjünk, harcoljunk: imádsággal, szolgálattal, tevékeny szeretettel. Ámen.