2Móz 32,15–35 és 1Thessz 3,9–13 (ÓSZ) „Mégis, bocsásd meg vétküket" (32)! Izráel olyan könnyedén, olyan egyértelműen rúgta fel az Istennel való kapcsolatot, olyan durván szegte meg a szövetséget, hogy erre nem létezhet könnyű megoldás. Hiszen hiába tagadjuk, hiába festjük át fehérre, a bűn sötét valósága mint hatalmas fal választ el minket Istentől. Sokféleképpen lehet nevezni a bűnt: céltévesztésnek, hibázásnak, tévedésnek, lázadásnak. Viszont felismerni a saját életünk hiányaként, szembenézni a saját vétkeinkkel, nos ehhez őszinteség és bátorság kell. A golgotai kereszt mutatja meg, hogy a bűn nem jelentéktelen dolog, amit a szőnyeg alá lehet seperni, vagy ki lehet szellőztetni az ablakon. A bűn olyan súlyos valóság, hogy az csak az egyetlen bűn nélküli váltsághalála árán bocsáttatik meg. Jézus Krisztus bővelkedik a kegyelemben és gazdag a megbocsátásban. Nála készen van a minden napra szükséges bocsánatadagunk.
Fohász: Felsorolni is képtelenség, hányszor vétkeztünk már ellened, Urunk. Köszönjük, hogy Jézus Krisztus érdeméért mégis megbocsátottál. S ha már újjászületett gyermekeid lehetünk, köszönjük azt a kiváltságot, hogy aki már megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát megmosd (Jn 13,10). Segíts elfogadni kegyelmedet és mindennapi bocsánatodat! Ámen.