2Móz 30 és 1Thessz 2,13–16 (ÚSZ) „Amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként" (13). Isten szólt az atyákhoz a próféták által, most, hozzánk a Fiú által szól (Zsid 1,1–2). Isten nem az, aki küld egy dogmát, hogy hidd; Isten nem az, aki élettelen erkölcsi követelményrendszert ad, hogy teljesítsd; Isten nem az, aki titkos bölcsességet rejtett el, hogy ha tudod, kutasd ki; Isten nem az, aki rendkívüli élményt vagy tudatállapotot vár, hogy magadtól emelkedj hozzá. Isten az, aki szól. Beszél, kijelent, közöl, ahogy Te vagy én a legegyszerűbb mindennapokban. „Úgy szól ma is, Ahogy régente szólt" (RÉ21 208). Ugyanaz az Isten, ugyanaz a kijelentés, ugyanaz a terv, ugyanaz az akarat, ugyanaz a mentő szándék. Ő jött hozzánk a betlehemi jászolbölcsőbe, hogy még jobban, még inkább szóljon, hogy még érthetőbb legyen. Ebben a lehajló, aláhajló, Fiát a golgotai keresztre adó szeretetben szól Hozzád Isten.
Fohász: Hálásan köszönjük, hogy még mindig szólsz hozzánk, Urunk. A töredékes emberi beszéden keresztül is hangzik az evangélium. Segíts, hogy Jézus Krisztust tudjuk hirdetni, ne csak a magunkét mondani. Ámen.