2Móz 29 és 1Thessz 2,1–12 (ÚSZ) „Nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek" (4). Megfelelési kényszer, vagy krisztusi szabadság? Melyik vezérel, melyik motivál, melyik határoz meg bennünket gyülekezeti életünkben és a templom falain kívüli emberi kapcsolatainkban? Az életünk persze tele van olyan helyzetekkel, sőt akár olyan tartós állapotokkal, mikor kénytelenek vagyunk, vagy legalábbis úgy véljük, hogy muszáj abban a szituációban megfelelni a környezetünk elvárásainak. A hívő embernek is kell alkalmazkodnia. Enélkül nem is lehet élni. A hívő viszont nem hoz elvtelen kompromisszumokat, nem alkuszik meg, ha a hitéről van szó, nem igazodik emberi elvárásokhoz, ha a Jézussal való kapcsolata vagy az üdvössége a tét. Ellenben oda tud hajolni a másképp gondolkodó, másképp érző, másképp kommunikáló emberhez, hogy hitelesen közvetítse számára is az örömhírt.
Fohász: Mindenható Istenünk, mi csak szeretnék, ha elfogadnának, ha szeretnének. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban öröktől fogva szeretsz és elfogadsz minket. Add, hogy ez felszabadítson minket a hálás és Neked szolgáló életre. Ámen.