2Móz 28 és 1Thessz 1 (ÚSZ) „Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért" (2). Igen, szinte ujjong az apostol az örömtől, amikor arra gondol, hogy az Úr meg- tartotta, megerősítette, sőt minden nehézség ellenére gyarapította a gyülekezetet. Pedig mondhatta volna, hogy kevesen vannak, hogy kezdők még a hit dolgaiban, hogy tele vannak hiányosságokkal, hogy tévtanítások is lábra kapnak közöttük, s mindebben teljesen igaza lenne. Ő mégsem ezt teszi, hanem mindenekelőtt hálát ad a gyülekezetért! Mire tanít ez ma bennünket? Arra, hogy Isten kezéből fogadjuk el a gyülekezetünk létét. Nem a mi emberi terveink, céljaink megvalósulása a gyülekezet, hanem – és ezt szilárdan hisszük – az egyház Urának munkája! Bennünk is a hálás öröm az első érzés, amikor a gyülekezetre gondolunk? Adjunk hálát gyülekezetünkért Istennek! Örüljünk, hogy van! S mivel éppen vasárnap van, menjünk, a gyülekezet közösségében is örvendezzünk!
Fohász: Urunk, hálaadással köszönjük meg Neked a gyülekezetünket, hogy minden viszontagság ellenére van hová összegyűlnünk testvéri közösségben. Töltsd meg a szívünket először is örömmel, és ezután vezess a szolgálatba! Ámen.