2Móz 39 és 2Thessz 3,1–5 (ÓSZ) „Az Úr szent tulajdona" (30)! Az úrvacsorai kegytárgyak régen nemesfémből, válogatott anyagból, nagy odafigyeléssel, művészi munkával készültek, sokszor ékesen díszítve. Ma már inkább a letisztult egyszerűség dominál. Akár ilyenek, akár olyanok, elképzelhetetlen egy hívő, templomba járó ember számára, hogy valaki a gyülekezettől kölcsönkérné az úrvacsorai kegytárgyakat: az asztalterítőt, a kelyheket, a kancsót, a tányérokat, hogy nyáron a kerti sütés-főzéshez, mulatozáshoz használja. Ugyan nincs a kegytárgyakra ráírva, de mindenki tudja: „az Úr szent tulajdona!" A régi, bibliai időkben a főpap homlokdíszére pontosan ez volt írva: „Az Úr szent tulajdona!" A te homlokodra – láthatatlanul is – tudod, mi van írva?
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy a Te szent tulajdonod vagyok. De bocsáss meg nekem, mert sokszor méltatlanul és tisztátalanul éltem, gondolkodtam, beszéltem, cselekedtem. Nem erre hívtál el. Nem erre teremtettél meg engem. Újíts meg, szentelj meg, kérlek. Ámen.