Ézs 2,1–5 és ApCsel 2,14–36 (ÓSZ) „Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (4). A bűn eredeti értelmében céltévesztést jelent. A magyar vétek, elvéteni szavunk is erre mutat. Az embert Isten eredetileg az életre teremtette, arra hogy minden dolga szeretetben menjen véghez. De a szeretetben való élet a szeretet forrása, Isten nélkül lehetetlen. Ezért a legnagyobb törvény a szeretet kettős parancsolatának a betöltése (Mt 22,37–40). A szeretet pedig „együtt örül az igazsággal" (1Kor 13,6). Mindig együtt járnak. Így lesz érthető az igénk: az emberek, népek, nemzetek háborúban állnak egymással, mert nem ismerik el az igazságot, egymást meg nem szeretik. De eljön az idő, amikor Isten igazsága és szeretete a helyére kerül: előbb az újjászületett ember szívében, utóbb Jézus visszatérésekor. Onnantól lesz béke mindörökké.
Fohász: Uram, vágyakozom a békességre. A Te gyermekedként hadd lehessek béketeremtő (Mt 5,9). Könyörülj meg mindannyiunkon, a népeken, nemzeteken: hadd fogadhassunk be a Te szeretetedet igazságoddal együtt a szívükbe! Ámen.