Ézs 20 és ApCsel 13,13–22 (ÓSZ) „Abban az időben így szólt az Úr Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és meztelenül, saru nélkül járt" (2). Senki sem hallgat az Úrra. Izráel sem nála keres oltalmat. Nem is csoda, hogy ilyen helyzetben nincs kijelentés. Abban az időben mégis szólt az Úr igéje. Egyedül csak Ézsaiáshoz szólt. Igen, most pedig Tehozzád szól az Úr igéje. Te leszel a jel! Saru nélkül kell, hogy járj! Mert új ruhát, új köntöst készített Neked az Úr! Ne a magad erejében bízz! Ne a magad akaratát kövesd! Te már az Úr köntösét hordod!
Fohász: Uram! Én már annyi ruhát felpróbáltam, annyi sorsot vállaltam, már egyedül csak a Teáltalad készített ruhát szeretném felölteni, csak a Teáltalad nekem rendelt sorsot szeretném megismerni. Köszönöm, Neked, hogy Te az én szennyes ruhámat felöltötted, és véreddel tisztára mostad! Ámen.