Ézs 33 és ApCsel 17,1–9 (ÓSZ) „Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat" (17). Szóljunk röviden országunkról, szülőföldünkről! Sok szép országot és várost bejárhatunk, sok szép folyót, vízpartot megláthatunk, megcsodálhatunk hegyeket és sziklahasadékokat, de mit ér mindez, ha nincs igazi otthonunk, ha szülőföldünkről megfeledkezünk. Mit ér a siker, az elismerés, ha kultúránkat, nyelvünket veszni hagyjuk?! Közösségeinket, családunkat ne hagyjuk szétesni! Isten gyermeke vagy, ne feledkezz meg szülőföldről, amelyet otthonul kaptál! Idézd fel magadban a gyermekkort, a szülői ház melegét. A szőlőlugast a fényes domboldalon, a házak felett tornyosuló templomtornyot és a messziről integető fákat. Ahol lelked otthon van. Nem lehet minden a Tiéd, nem lehetsz mindenütt otthon, de van küldetésed ott, ahol megszülettél!
Fohász: Uram! Add, hogy gyermekeimnek otthona legyen szülőföldjükön. Hadd őrizzük azt, amit nekünk adtál. Hadd erősödhessünk nyelvünkben, kultúránkban, hitünkben. Adj engedelmes szívet, hogy akaratodat megcselekedjük, és ebben soha meg ne fáradjunk! Ámen.