Ez 17,11–24 és Lk 14,15–24 (ÚSZ) „Boldog az, aki Isten országának vendége" (15). A farizeusok egyik vezetőjének házában hangzott el ez a mondat. Valószínűleg azzal az önhittséggel, hogy aki mondta, biztos volt a saját helye felől Isten országában. Az embernek kell, hogy legyen üdvösségtudata, hiszen a hitéletünknek alapja, hogy hisszük: Jézus áldozatáért üdvösségünk van. De ez a kulcs: Jézusért. Azok fognak ott ülni Isten asztalánál, akik Jézust követik, vagyis mindent Jézus mögé sorolnak be az életükben: földi jólétüket, családjukat, munkájukat, és Jézusnak élnek. Az üdvösség nem automatikus, nem jár senkinek. Az üdvösség kegyelem, és azok élvezhetik, akik azt becsülni tudják, sőt annyira becsülik, hogy tudatosítják, minden másnál fontosabb. Hiszen minden: boldogságuk, békéjük, örömük – éppen az üdvösség függvénye életükben.
Fohász: Atyánk, szeretnénk a Te országod vendégei lenni! Add, hogy ne csak ábrándozzunk erről! Add, hogy ne legyünk önhittek, hanem hogy fel tudjuk mérni, micsoda kegyelem az, hogy Jézusban gyermekeiddé lehetünk! Ámen.