Ez 16,53–63 és Lk 14,7–11 (ÓSZ) „De én visszaemlékezem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled" (60). Az Istentől elfordult, bűnös népnek szól ez a biztatás. Ha az ember elbukik is, Isten nem hagyja el; ha az ember meg is szegi Istennel kötött szövetségét, Isten soha. Az ember egy valamibe kapaszkodhat mindig: Isten hűségébe, mert ha mi hűtlenek is vagyunk, ő hű marad (2Tim 2,13). Az ember esendő, sokszor csalódunk saját magunkban. Istenben azonban mindig bízhatunk. Hűsége változatlan. Kiválasztó kegyelméből ki nem eshetünk. A bűnbe esett néppel sem bontja fel szövetségét, hanem örök érvényűvé teszi azt. Visszaemlékezik szövetségére, amely kétirányú eljárás: megtartja ugyan a bűnös népet, de a bűn következményeit el kell hordozniuk. A különös az egészben az, hogy a büntetés következményei alatt tisztul meg a nép, és válik késszé Isten örök szövetségének elfogadására.
Fohász: Köszönjük, Istenünk, hogy Te soha nem mondasz le rólunk. Visszavonhatatlanul a Tiéid vagyunk, és azok is maradunk. Add látnunk, milyen áldás és milyen felelősség ez a számunkra! Ámen.