Ez 16,35–52 és Lk 14,1–6 (ÓSZ) „Nem gondoltál vissza ifjúkorodra" (43). A felnőtté érés során a kamasz gyermekek elfordulhatnak szüleiktől, és barátaiknak engedhetnek nagyobb teret. Mintha elfelejtenék mindazt, amit addig szüleiktől kaptak. Mintha nem tekintenének arra, hogy mindaz, amivel bírnak, amit barátaikkal felélnek és eltékozolnak, az is a szüleiktől ered. Az ember a hitében is tud így viselkedni. Valami ilyesmi történt Isten elhívott népével. Isten magához vette, felkarolta őket, nevet adott nekik a nemzetek között, de Jeruzsálem jólétében pogány népekkel osztotta meg magát, átvette életszemléletüket, szokásaikat. Istentől kapott ajándékait bálványoknak adta. Hálátlannak mondjuk az így viselkedő gyermeket, de az ilyen hívőt is, aki megfeledkezik hitélete zsenge időszakáról, és hátat fordít annak, aki mindaddig támogatta. A szülő azonban gyermekéről el nem feledkezik, de ha el is feledkezne, Isten rólunk soha (Ézs 49,15).
Fohász: Atyánk, ma kezdődik a nagyböjt időszaka. Add, hogy Rád és ajándékaidra tudjunk figyelni, megvonva magunktól azt, ami eltántorít minket Tőled. Kérünk, sose felejtsük el, ki vagy Te nekünk, mit tettél értünk, és hogy kivé lehetünk Általad! Ámen.