Ez 27 és Lk 19,11–27 (ÚSZ) „Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van" (26). Mintha azt sugallná ez a mondat, hogy a gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb lesz. Isten szájából azonban más értelmet nyer. A példázatbeli szolgáknak azt kellett volna tudatosítaniuk, hogy mindenük, amijük van, az Uruké, és annak arányában lesz nekik is több vagy kevesebb, ahogy Uruknak nő vagy fogy a vagyona. Így vagyunk ezzel mi is: mindenünk Istené. Ha jól gazdálkodunk javaival, mindig többet bíz ránk. Mik ezek a javak? Mindenünk: anyagi és eszmei értékeink, családunk, egészségünk, tehetségünk, képességeink, a bennünk lévő szeretet, a hit. Ha törődünk ezekkel, és forgatjuk ezeket: gyarapodni fognak. De ha nem becsüljük, természetesnek vesszük, nem használjuk, Isten visszaveszi tőlünk ajándékait. Nehogy akkor döbbenjünk rá, mi mindenünk volt, amikor már nem lesz!
Fohász: Urunk, add, hogy Neked tulajdonítsuk, megbecsüljük és felelősen éljünk mindazzal, amit nekünk adtál! Segíts ezeket lajstromba venni, hogy gondviselésed magasztaltassék és hálánk egyre növekedjék! Ámen.