Ez 23,36–49 és Lk 18,15–17 (ÓSZ) „Tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat" (38). Isten népe azt a tiszteletet, szívbéli odaszánást, bizalmat és reménységet, amelyre egyedül Isten méltó, idegen isteneknek adta. Kiknek? Akiket lakomákkal, részegeskedéssel és erkölcs nélküli testiségben lehetett tisztelni. Akik némák voltak. Hát nem ilyen bálványoknak hódolnak ma is sokan? Nem a szabad, öncélú, fogyasztó életmód dívik ma a világban? Érezzem jól magam, legyen meg mindenem, ne korlátozzon senki, semmiben – ez a szlogen. Mert kényelmes, egyszerű és nekem így jó. De mindez ijesztően üres. Mögötte a semmi tátong, mint egy fekete lyuk, amely végül magába nyel mindenkit, aki hódol neki. Aki nem szenteli meg a vasárnapot, az meggyalázza Istent, aki pedig eljár a templomba, de közben világi hiábavalóságoknak él, tisztátalanná teszi Isten szentélyét. És a saját testét: a Lélek templomát (1Kor 3,16).
Fohász: Istenem, tudom, elismerem: felelősség Hozzád tartozni. Segíts, hogy szentséges rendelkezéseiddel tisztelettel éljek, szentséges dolgaiddal tisztelettel bánjak! Mert ez méltó Hozzád, Atyám! Ámen.