Ez 21,23–37 és Lk 17,1–10 (ÓSZ) „Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom"
(32)! Isten hosszútűrő. Addig, míg rommá lett Jeruzsálem, sok minden történt. Próféták által ébresztgette népe szívét. Ízelítőt adott kilátásba helyezett büntetéséből: önállóságuk elvesztése, deportálás, tehát próbák által. A nép azonban nem jutott bűnbánatra, így Isten véghezvitte rajtuk ítéletét. Lehetett volna másképp. Lehet a mi életünkben is. Sokféle módon figyelmeztet bennünket az Úr a napi igéken, istentiszteleteken, embereken, akár bajainkon keresztül, de mi sokszor a végsőkig kitartunk makacsságunkban. Isten igazságos. A bűnt végül megbünteti. Népe számára azonban nem az ítélet a végső állomás, mert jön Jézus, aki ítéletünket magára veszi, és a romokon új életet épít. A pogány népek viszont az ítéletben megsemmisülnek, még emlékezetük sem marad a földön.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy mi megmásíthatatlanul a Tieid lehetünk! Add, hogy átérezzük ennek értékét, hogy kiválasztásod megszenteljen, ne pedig vádoljon bennünket előtted! Ámen.