Ez 20,32–44 és Lk 16,1–12 (ÚSZ) „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba" (9). Jézus szerint a mammon, vagyis a földi vagyon, amelyben az ember bízik: hamis, mert elfogy. A példázatbeli sáfár hivatala elvesztésekor döbben rá arra, hogy nem a vagyon a lényeg, hanem az ember. Nem a pénz fog rajta segíteni, hanem embertársai. Ezért még meglévő hivatalával az emberek jóindulatát kell elnyernie. Mit tanulhatunk ettől a sáfártól, aki Jézus szerint okosabb nálunk?! Elsősorban azt, hogy a pillanatnyi, múlandó, rövidke életünknél nagyobb gondot kellene fordítanunk a jövőnkre: a földi életet követő, el nem múló örökkévalóságra. Valamint azt, hogy ehhez nem a vagyonban, hanem a hitben és a szeretetben kell növekednünk, és földi javainkat is ennek szolgálatába kell állítanunk. Azon az utolsó napon nem azt fogják kérdezni Tőled, hogy mit kezdtél itt a földön magaddal, hanem hogy mit tettél másokkal.
Fohász: A ránk bízott földi, lelki, eszmei javakkal, hadd szolgáljunk másoknak, de végül is Neked, Atyánk! Köszönjük, amit kaptunk, bőségünk van! Ámen.