1Móz 31,1–21 és Mk 8,11–21 (ÚSZ) „Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek" (17)? A tanítványok a kenyér miatt aggódtak, pedig Jézus már megmutatta nekik Isten gondviselését a múltban: ötezer embernek adott ételt öt kenyérrel, és négyezernek hét kenyérrel. Mégsem értették, hogy Isten gondoskodik róluk. Jézus persze nemcsak a kenyér hiányára utal, hanem a hit és bizalom hiányára is. Mi, mai tanítványok sem vagyunk mások. Sokszor elfelejtjük, hogy Isten a mi gondviselő Atyánk. Ha úgy tűnik, nincs elég erőnk vagy eszközünk, a gondviselésébe vetett hit végül elold az aggodalmaskodástól. Ha Atyánk képes volt népét megvendégelni a pusztában, miért ne tenné meg ma is?! Bízhatunk benne! Imádkozzunk együtt: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" (Mt 6,11).
Fohász: Istenünk, köszönjük, hogy mindig gondoskodsz rólunk, még akkor is, amikor elfelejtjük, nem látjuk, nem érezzük, hogy Te velünk vagy. Erősítsd a hitünket és bizalmunkat, hogy ne bálványokban bizakodjuk, ne aggodalmaskodjunk, ne emberektől függjünk. Ámen.