5Móz 25 és Lk 9,1–11 (ÚSZ) „Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát" (2). Minden szülőnek elmondom a keresztelés előtt, hogy egyikünk sem tudja a gyermekébe a hitet furkósbottal beleverni. Ez nincs a hatalmunkban. De az igen, hogy szavainkkal, tetteinkkel bizonyságot tegyünk előttük Jézusról. Hogy a hétköznapokban és az ünnepekben a személyes hitünket odaéljük eléjük. Ezt megtehetjük, sőt pontosan ez az, amit elvár tőlünk Isten. Ez a küldetésünk. Gyermekünknek, házastársunknak, szüleinknek, barátunknak, kollégánknak, szobatársunknak, betegtársunknak hirdetnünk kell Isten országát. Pál apostol is erről beszél: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik" (Róm 10,14-15)!

Fohász: Uram, köszönöm, hogy engem is megbízol szolgálattal. Te nem vársz tőlem sem többet, sem mást, mint azt, hogy amit melletted megtapasztaltam és Igédben felismertem, arról mások előtt szeretettel bizonyságot tegyek. Légy velem, Uram, ebben a küldetésben! Ámen.