5Móz 22,13–23,1 és Lk 8,19–25 (ÚSZ) „Az én anyám és az én testvéreim" (21). Az első legációmra készülve nagyon izgultam az igeszolgálat miatt, de a messze levő gyülekezetekbe való eljutás miatt is. Azonban a legnehezebb az volt, amikor tudatosult bennem, hogy éppen a legmeghittebb ünnepet, a karácsonyt – életemben először – nem a családommal fogom eltölteni. Viszont a mai napig emlékszem arra is, hogy mindezt mély békesség, sőt vágyakozó öröm váltotta fel, amikor rájöttem, hogy nem idegenekhez megyek, hanem olyan emberekhez, akik várnak engem, várják Jézus karácsonyi örömüzenetét, amit én vihetek hozzájuk. Olyan emberekhez megyek, akik szintén Krisztus családjába tartoznak, vagyis egy család vagyunk. A keresztyének közösségéhez tartozni, azokhoz, akik az Úrra figyelnek, az ő szeretetét élik meg: óriási kegyelem és hatalmas gazdagság mindnyájunknak. Éljünk úgy, hogy ezt más is így gondolja!

Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy tagja lehetek a Te nagy családodnak. Köszönöm a gyülekezetet, amelyben Tőled testvéreket, szülőket, gyermekeket kaptam. Segíts nekünk, Uram, a szeretet nagy parancsát megélve a Te dicsőségedet szolgálni, hogy mások is vágyjanak közénk jönni és Hozzád tartozni. Ámen.