5Móz 21 és Lk 8,4–15 (ÚSZ) „Ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét" (15). A magvető maga az Úr Jézus. A mag az Isten beszéde, az Ige. A szántóföld pedig az igehallgatók: mi, emberek. A gond az, hogy az ember a bűneset óta nem szántóföld akar lenni, hanem magvető. Ma, az internet világában, az online térben már mindenki közölni akar valamit. Mindenkinek van mondandója, ötlete, tanácsa, véleménye az élet bármely területével kapcsolatosan. Mindenki szórni akarja a magot. Hogy az hasznos vagy nem, igaz vagy nem, jó, szép, célszerű vagy sem, az nem érdekes. Igénk viszont egyértelműen azt mondja, hogy a magvető az Emberfia, vagyis Jézus Krisztus. Az ember pedig a szántóföld. Mi a szántóföld kell, hogy legyünk. És ez igen nagy áldás a számunkra, mert amikor hallhatjuk és befogadhatjuk Isten örök érvényű igéjét, akkor gyümölcsöző és boldog lesz az életünk.

Fohász: Uram, Jézus, köszönöm Neked mindazt, amit szívembe hullajtott igéddel eddig elvégeztél az életemben. Dicsőség Neked mindazért az igért, ami nem tért Hozzád üresen, hanem megcselekedte bennem azt, amit Te akartál (Ézs 55,11), amely sok jó gyümölcsöt hozott az életembe. Ámen.