5Móz 12,20–31 és Lk 6,12–19 (ÚSZ) „Azért jöttek, hogy hallgassák őt" (18). Biztosan voltak Jézus idejében is olyanok, akik – mikor látták a nagy néptömeget az utcákon vonulva az Úr Jézushoz menni – azt gondolták magukban, hogy hát ezeknek nincsen jobb dolguk? Nincs házuk meg kertjük? Nincs gyerekük, férjük, feleségük, akiket el kell látni? Ezek ennyire ráérnek? Ma is így van. Mindig akad valami, amit ahelyett tehetnénk, hogy Istenre figyelünk, hogy Jézushoz megyünk és őt hallgatjuk. De az Úristen ezt mondja: hidd el, jól tudom, hogy van feladat bőven, amely rád vár; mégis, gyere hozzám, emelkedj ki a hétköznapi dolgok és teendők végzéséből, és ülj le mellém, figyelj rám! Próbáld ki, hogy vajon tényleg hiányzik-e az az óra az életedből, amit rám szántál?! Vagy belátod, átéled, hogy én az vagyok, akiből erő árad, aki meggyógyítja az életedet!

Fohász: Uram, Jézus, boldog vagyok, hogy a Te szavad, biztatásod, vezetésed, vigasztalásod elérhető a számomra is. Kérlek, ne engedd, hogy a halaszthatatlannak vélt teendőim, vagy éppen a lustaságom megakadályozzon abban, hogy Téged keresselek, hogy Rád időt szánjak, és így Hozzád közelebb kerüljek! Ámen.