5Móz 12,1–19 és Lk 6,1–11 (ÚSZ) „Az Emberfia ura a szombatnak" (5). Mindkét történet a szombathoz kapcsolódó zsidó törvények, a vallási rend megszegéséről szól. Vagy mégsem? Hiszen ne feledjük, hogy itt az eredeti törvény, a Tízparancsolat adója: Isten áll előttünk Jézus Krisztusban. Aki kijelenti, hogy ő ura a szombatnak is. Jó volna, ha ezt mi is így gondolnánk! Bizony, Jézus az ura a mi vasárnapjainknak is! Régen így nevezték: az Úr napja. A nap, amikor összegyűlhetünk, hogy hálát adjunk annak, aki gondunkat viseli. A nap, amikor Igéjét hallgathatjuk, hogy megtanuljuk, mi a jó és mi a rossz; mi az, ami rombolja az életünket és mi az, ami gyógyítja a testet és lelket. Hogy egyre jobban és jobban megismerjük őt, aki ura nemcsak a szombatnak, de a hétköznapoknak is. Aki Ura életnek és a halálnak. Használjuk ki a lehetőséget, és legyünk hálásak, hogy szabad nekünk összegyűlni, és őt hallgatni.

Fohász: Uram, Jézus, nemcsak a szombatnak vagy a vasárnapnak, hanem életem minden napjának Te vagy az ura. Te vagy, aki éltetsz és megtartasz, nemcsak itt, ebben a törékeny testben való életben, hanem Te vagy az, aki az örök szombatba is átvezetsz, ha eljön az a nap. Dicsőség és hála érte! Ámen.