5Móz 31,14–30 és Lk 10,1–16 (ÚSZ) „Békesség ennek a háznak" (5)! Ismerjük csodaszép református köszönésünket: Áldás, békesség! A békességbe nem fér bele sem ellenségeskedés, sem viszálykodás, sem feszült hangulat. Ha egy háznak békessége van, talán az egyik legnagyobb földi kincset birtokolja. Ha egy gyülekezetben békesség van, bizonyosan nem gyaláztatik egyháza miatt Krisztus neve. Talán bele sem gondolunk, milyen nagy dolgot kívánunk egymásnak, amikor ezzel a köszöntéssel indítjuk találkozásainkat. A régi korokban komolyan vették azt, hogy a kimondott szónak hatalma van. Ahogyan a teremtő Isten a nem létezőkből a létezőket szava által hozta létre, úgy az ő képére teremtett ember szavában is lehet teremtő erő. Ebben a tudatban mondom most: Legyen békessége a Te házadnak, Kedves Olvasó!
Fohász: Urunk, tégy bennünket a Te békességed hordozóivá, hogy bármerre vezessen is mai utunk, a Te békességed követségében járjunk. Nagy szükségünk van nekünk magunknak is a Tőled jövő lelki békére, mert tudjuk, magunktól sokszor viszálykodást és ellenségeskedést szítunk. Ámen.