5Móz 26 és Lk 9,12–17 (ÓSZ) „Istenednek az Úrnak szent népe leszel, ahogyan megígérte" (19). Minden szent, ami Isten számára lett elkülönítve. Szent a perselypénz, mert előre félreteszem, hogy vasárnap bedobjam a templomi perselybe. Szent az úrvacsorai kenyér, mert kiemelem hétköznapi valóságából, és a bűnbocsánat jegyeként felajánlom. Szent az időm, amikor a nap meghatározott pontján elcsendesedem, imádságos lélekkel elolvasom az igét. Én magam pedig akkor vagyok szent, amikor életemet Istennek ajánlva engedem, hogy nagy cselekedetei mások előtt is nyilvánvalókká legyenek. Mindezek mögött az én döntésem áll. Mennyivel erősebb azonban az a szent lét, amely Isten elhívásán alapul: márpedig így vagyunk az Úrnak szent népe. Elválasztott, kiemelt bennünket a hétköznapiságból, a maga számára különített el.
Fohász: Háromszor szent a Te neved, Uram, Istenem! Köszönöm, hogy minden melletted való döntésem mögött ott áll a Te örökkévaló hívásod. Hála Neked, hogy szent népedet kézen fogva vezeted és megtartod mind a világ végezetéig. Ámen.