Ézs 52,13–53,12 és ApCsel 23,12–22 (ÓSZ) „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna" (2). A Messiás arcáról beszél a próféta, amelyet nem a külsőségek miatt fogadunk el. Milyen arca volt és van Jézusnak? Melyik arcában akarunk gyönyörködni adventben? Változtat-e valamin az ő arca a mi életünk arculatán? Az ő megjelenési formája változtat-e a mi megjelenésünkön, öltözködésünkön, viselkedésünkön, gondolatvilágunkon, érzéseinken? Az Úr szolgájának énekéből a szenvedés olyan halmozásával találkozunk, mely tipikus. Abban az értelemben, hogy minden elképzelhető szenvedés együtt van itt: betegség, sebek, ütések, börtön, ítélet, kivégzés, sőt a halál utáni megaláztatás: a gonosztevők közé temettetés. Ézsaiás is népéért szenvedő próféta volt. Tudta, miről ír. Jó volna nekünk is megismerni Jézus Krisztus igazi arcát és alakját, hogy karácsonykor ne a kisjézusra várjunk.
Fohász: Megváltóm, köszönöm, hogy értem is szenvedtél. Köszönöm, hogy nem valaki kicsire várhatok Tebenned, hanem arra a nagyságra és igazságra, aki megváltoztatod mindazt, ami az életembe szenvedést hozott. Úr Jézus, segíts megismerni a Te arcodat, hogy az életem és a mindennapok arculata is megváltozzon. Ámen.