Ézs 50 és ApCsel 22,1–21 (ÓSZ) „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként" (4). Az én-közlések, szemben a te-közléssel, nem minősítenek, hanem a konkrét helyzetet és az ahhoz kapcsolódó belső érzéseinket fejezik ki a másik fél számára. Az énüzenetek célja, hogy a kommunikáció számonkéréstől mentes maradjon, ne vádoljuk, ne szorítsuk sarokba a másik felet, hanem a saját érzékelésünket fogalmazzuk meg. Ézsaiás én-üzenetben, személyes bizonyságtételben is meg tudja szólítani hallgatóit. Azt fogalmazza meg, amiről személyes meggyőződött Isten színe előtt állva. Szó szerint fordítva ezt mondja: „Az én Gazdám, az Úr a tanultak száját adta nekem, hogy azoknak is szólni tudjak igaz szavakkal, akik ájulásig fáradtak. Hajnaloknak hajnalán ébreszt fel engem, hogy tanulásra nyissa meg fülemet." Isten adjon nekünk ma is minket és másokat ébresztgető gondolatokat.
Fohász: Sok fáradt embert látok magam körül, Uram. Jó lenne nekik beszélni a Te dolgaidról, de nem tudom szavakba önteni, hogy mi a hit, a szeretet és a reménység. Ébressz bennem jóakaratot, és taníts jó szavakra. Segíts, hogy Szentlelked által képes legyek megosztani a környezetemmel személyes hitéletem jó bizonyságait. Ámen.