2Móz 5 és Mk 15,20–32 (ÓSZ) „Nem ismerem az Urat, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt" (2). Mintha vizsgák sorozatát látnánk. Van-e bizalom a nép szívében az Úr iránt? Az első vizsga látszólag jól sikerül. Pedig nem lehetett könnyű bemenni a fáraó elé. De Mózes és Áron nem vegyíti, tisztán mondja el az üzenetet. Mert szólni kell alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt (2Tim 4,2). A válasz megvető és kijózanító. A vizsgázók nyaka körül szorulni kezd a hurok. A fáraó nem mutat semmiféle fogékonyságot. Egyetlen eszköze: a hatalom; egyetlen célja: a haszon. Nem is lehet más a válasza, növeli a kényszermunkát. A második vizsga bukásközeli eredményt mutat. A felügyelők szavai belső megosztottságról tanúskodnak. Elfelejtik Istent, behúzzák nyakukat, mert a fáraó mennydörög. A harmadik vizsgán Mózest látjuk egyedül. Ő is elbizonytalanodik, de: imádkozik. Mert van, hogy csak a szívbéli bizalom marad. De az már elégséges.
Fohász: Tudom, Atyám, hogy voltak a mainál keményebb idők. Sok ilyen fáraó pusztította választott népedet. De minden idő megmutatja, bízunk-e Benned igazán. Jézusom, én vállalni akarlak Téged, mert Te is vállaltál engem! Ne engedd, hogy óvatosságból vagy félelemből elhalkuljak, csendben maradjak! Bízom ígéretedben: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt" (Mt 10,32). Ámen.