1Móz 33 és Mk 9,14–29 (ÓSZ) „Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál" (10). Bárcsak több ilyen történetről hallanánk! Egyébként nem volna lehetetlen. Nézzük a részleteket! Hogy Ézsauban mi játszódott le, arról nincs tudomásunk. Azt viszont látjuk, hogy Jákób alázattal közeledik hozzá, mintha király elé menne. Gyermekei bemutatásakor Isten kegyelmére hivatkozik. És ez a lényeg! Az Úr szeretete miatt tudott eljutni idáig. Minden akkor változott meg, amikor Jákób kibékült Istennel: bűnbánatot tartott és elfogadta bocsánatát (1Móz 32). Ezért képes haragosnak vélt testvérén is meglátni Isten arcvonásait. Aztán Ézsau jóindulatára hivatkozik, vagyis tőle is bocsánatot kér. Ezt jelképezi a felkínált ajándék. Az Úr nélkül nincs békesség, csak emberi, ingatag alku. Nagy az Úr, számára nincs lehetetlen.
Fohász: Harcaimból jövök, Hozzád, Uram. Fáradtan. Sebeket osztottam, sebeket kaptam. Sajog belé a lelkem. Bocsáss meg nekem! Mert Téged megtagadva akaszkodtam össze másokkal. Kérlek, adj erőt bocsánatot kérni és megbocsátani. Neked semmi sem lehetetlen. Ámen.