Jóel 2 és 2Kor 1,1–11 (ÚSZ) „Mert amilyen bőséggel részük van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is" (5). Mindnyájan vigasztalásra szoruló emberek vagyunk. S ha életünk különböző próbái között nem találunk vigasztalásra, akkor megtörünk, elveszítjük minden reményünket. Pálnak többször is meg kellett járnia a halál árnyékának völgyét (Zsolt 23,4), nyomorúságok érték, egyik kudarc jött a másik után, mégsem veszítette el a hitét, el tudta mondani, hogy van vigasztalás az Úrban! Amikor szenvedéseiről beszél, azokat nem dicsekvésnek szánja, hanem bizonyságtételnek az Atya szabadító szeretetéről (2Kor 11,21–31). Az Úr ma is tud erőt, békességet adni minden helyzetben. Fordulj hozzá, hogy meggyőződhess róla!
Fohász: Urunk, egyedül Benned reménykedünk, hisszük, hogy Te minden próba vagy nehézség között is megvigasztalod a tieidet. Szeretnénk közelebb lépni Hozzád, mert közelségedben vagyunk igazán jó helyen. Melletted békességre és vigasztalásra lelhetünk. Ámen.