Ez 45,1–12 és Lk 23,32–38 (ÚSZ) „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (34)! Szakaszunkban szinte halljuk a morajt, amely nagypénteken felbolydítja Jeruzsálemet. A két gonosztevőt is a vesztőhelyre viszik és megfeszítik, Urunk ruháin sorsvetéssel osztozkodnak, a nép bámészkodik és a főemberekkel együtt csúfolódik, a katonák kigúnyolják Jézust. Mindeközben a Megváltó halkan és szelíden így könyörög: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" A világ és benne az életünk nagyhéten is hangos. A hatalmas hangzavarban most egy pillanatra állj meg, kérlek! Jussanak eszedbe a saját hangoskodásaid: kritikáid, elégedetlenkedéseid, türelmetlenséged, indulataid... Elkeserednél, de biztasson, hogy az Úr Jézus csendes tekintete most rajtad pihen meg. Érted fohászkodik.
Fohász: Úr Jézus, köszönöm a Te halk és szelíd hangodat! Áldalak, mert tudom, hogy zajos életem legnagyszerűbb pillanatai azok, amikor hangodat meghallhatom. Köszönöm, hogy zajló életem forgatagában ma is látsz és könyörögsz értem! Ámen.