Ez 43,1–12 és Lk 23,6–12 (ÚSZ) „De Jézus semmit sem válaszolt neki" (9). Pilátus kibúvót ismert föl, amikor megtudta, hogy Jézus Galileából való. Átküldte hát Heródeshez, aki éppen a városban tartózkodott, hiszen az ő területén élő embernek az ügyéről volt szó. Heródes örült Jézus láttán, mert sokat hallott már felőle, szerette volna közelebbről megismerni, azt remélve, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. Bár hosszasan kérdezgette, Jézus végig higgadt maradt. Semmit sem válaszolt. Hasonlóan, mint ahogyan virágvasárnapon. Ő akkor is és ma is válasz nélkül hagyja az öncélú csodát váró kíváncsiságot. A megaláztatást is szó nélkül tűrte. Jézusnak nem volt szava azok számára, akik lábbal taposták Isten kegyelmét. Vannak olyanok, akikkel az Úr nem áll szóba. „Mint a bárány, ... ő sem nyitotta ki száját" (Ézs 53,7). Kegyelmi állapotban vagyunk, ha Jézus nem hallgat, hanem szól.
Fohász: Urunk, Istenünk, magasztalunk, hogy a Te Igéd a mi lábaink szövétneke (Zsolt 119,105). Magasztalunk, hogy megvilágítja előttünk az utat, amelyen járnunk kell. Kérünk, adj hitet és engedelmességet előrelépni a megvilágított úton! Ámen.